Klubbjai: Cremonese 1987-1992 , Lazio 1992-2004 , Inter 2004-????

 

Giuseppe még az ősidőkben, 1998-ban kezdte karrierjét a Serie B-s Cremonesében. Négy évet húzott le Cremonában (játékostársa volt az Inter mai pályaedzője, Corrado Verdelli is), amikor a Lazio figyelt fel a fiatal tehetségre, aki még abban az évben U-21-es Európa-bajnok lett a squadra azurrával. A fővárosban azonnal alapember lett hősies védekezőmunkájának, keménységének és kiváló erőnlétének köszönhetően. Akkoriban a Lazio stabilan a 2-5. hely körül állt a tabellán a hazai és külföldi sztárhadnak hála: olyan klasszisok szaladgáltak körülötte mint Signori, Rambaudi, Chamot, Venturin, Winter, Fuser, Casiraghi, Di Vaio, Venturin - legnagyobb sikerük az 1995-ös bajnoki ezüst majd az azt követő bronz volt. 1998-ban mutatkozhatott be a válogatottban, s ebben az évben vette meg a Cragnotti-csoport a Laziót, s vásároltak több százmillió dollárért világsztárokat. A válogatottból hamar kimaradt, de a klubban kárpótolta magát: háromszor nyert Olasz Kupát, majd KEK-et, olasz és európai Szuperkupát is. Összeállt a kékek legendás, bajnoki címig jutó hátvédsora: (Marchiegani) Pancaro, Nesta, Mihajlovics, Favalli, akik közül előbbi kettő a Milan, utóbbi kettő ma az Inter alkalmazottja! Az 1998-as VB-t ki kellett hagynia, majd az ázsiai VB-ről is lemaradt, pedig mindkét alkalommal a selejtezőkön jó pár mérkőzésen is a keret tagja volt - de hát akkoriban a világ legjobb balhátvédjét Maldininek hívták...

Mikor már mindenki azt hitte hogy a Lazióból fog visszavonulni anélkül, hogy egyetlen nagy tornán ott lett volna, az Élet különvéleménnyel jelentkezett: 2004 májusában lejátszotta 400. meccsét a fővárosiaknál a kupadöntő visszavágóján, majd nyáron ő lett Trapattoni utolsó, 23. embere az EB-keretben (de legalább ott volt). Fővárosi szerződését nem újította meg, hanem az Interbe igazolt, követve egykori/jelenlegi edzőjét/csapattársát, Roberto Mancinit. A kék-feketék nagyon jól jártak vele: még legalább két jó éve van a Serie A-ban, s nagyon fegyelmezett, megbízható, önfeláldozó játékos - aki természetesen alapember volt római mestere keze alatt, egy VB-selejtezőre Lippi is meginvitálta, bár a bajnokságban nyújtott 5.83-as átlaga nem éppen egetverő. Ha Coco végre meggyógyul és visszanyeri barcelonai formáját (ráadásul Womé kimondottan az ő posztjukra érkezett a Bolognából), Favalli minden bizonnyal ülhet jó barátja, Roberto mellé a kispadra!

Egyébként nem kapkodja el a dolgokat a squadra azurrával: első és tizedik válogatottsága között 11 év telt el!!!