Sikerült csatlakozni a Milan és a Juventus után harmadik olasz csapatként az Internek is a Bajnokok Ligája legjobb nyolc együttese közé. Persze, nem is az Inter lett volna hogyha nem teszi nehézzé az amúgy ezen az estén szerencsére könnyűnek ígérkező továbbjutást. De ne panaszkodjunk, Stankovic szépségdíjas találatával végül csak meglett az 1-0-s siker, így pedig fellélegezhet mindenki hiszen a minimum elvárást teljesítette Mancini gárdája.
Az összeállításokban nem volt meglepetés, ahogyan az előre meg volt adva az Adriano-Martins duó kezdett, még a hátsó alakzatban Womé kapott lehetőséget a szélen. Az Inter azonnal agresszíven lépett fel a mérkőzésen, ezzel pedig az első percekben sikerült is meglepni az Ajaxot. A hazaiak támadásai jobbára a szélen lettek kialakítva, elsősorban Figo oldalán és a portugál nem is nagyon vallott szégyent. Persze ha Stankovic elé került a labda akkor ő sem zavarodott meg, igaz ez már nem volt elmondható az Ajax három védőjátékosáról. Bizony-bizony Adrianoval meggyűlt a bajuk hátul a vendégeknek, és mikor néha napján támadásra adták a fejüket akkor a próbálkozásaik rendre elhaltak az Inter magabiztos középpályáján. Ebben az időszakban az embernek olyan benyomása volt hogy percek kérdésre és megszületik az Inter vezető találata.
A labdák viszont nem a legjobb ütemben érkeztek a két támadóhoz. A 13.percben ugyan Martins egy ártalmatlannak tűnő szituációból a keresztlécet találta el, majd pár perccel később Manduronak bravúrt kellett bemutatnia védekezésből vele szemben. A 27.percben aztán egy szélső támadást követően az egyik hazai védő kézzel ért a labdához, a svéd bíró pedig azonnal jogosan a büntetőpontra mutatott. Adriano kinézte a sarkot, a holland kapus elment a másik irányban, de bizony a labda is elsuhant a kapufa mellett. Maradt a 0-0. A kihagyott 11-es kissé visszaadta az Ajax önbizalmát és a vendégek bizony kezdték elhinni hogy lehet némi keresnivalójuk Toldo kapuja előtt is. Ezek a próbálkozások aztán kimerültek három távoli lövéssel melyeket Rosales, Rosenberg és Lindenberg hajtottak végre. A másik oldalon Martins és Adriano is veszélyeztetni tudott, de gól már nem született így 0-0-s állás mellett vonulhattak le a csapatok az öltözőbe.
A második félidő elején Veron jelezte hogy fáj a lába, így Cristiano Zanetti elvonult az Ajax tábor elé melegíteni. A hollandok sokkal bátrabban játszottak, bár sok veszíteni valójuk nem volt mivel a továbbjutás kiharcolásához gólt kellett rúgniuk. Az Inter viszont nagyon koncentráltan focizott, esélyt sem adva a hibázásra, sőt. Egy rossz vendég indítást Samuel egyből Stankovichoz továbbított, aki egy csellel elküldte a védőt és egy mesteri tekeréssel kilőtte a hosszú sarkot ballal. Ezzel a góllal pedig minden eldőlt. Innentől mindenki tudta hogy ez a mai Ajax nem fog két gólt rúgni, az Inter pedig kényelmesen azt játszotta amit ilyenkor kell. Magabiztos védekezés, egy brillírozó Materazzi akit fejjel egyszerűen nem lehetett legyőzni és persze egy jó Figo aki révén a támadásokat építeni lehetett. A helyzetek innentől kimaradtak, de ezt már nem bánta senki hiszen a ötven ezer szurkoló legnagyobb örömére az Inter győzött és továbbjutott a negyeddöntőbe. Folytatás két hét múlva ugyanitt, de akkor már a spanyol meglepetéscsapat, a Villarreal ellen.
INTERNAZIONALE – AJAX AMSTERDAM 1 – 0
gól: 57´ Stankovic
INTER (4-4-2): Toldo, J.Zanetti, Materazzi, Samuel, Wome, Figo, Veron (73’ C.Zanetti), Cambiasso, Stankovic, Martins (84’ Recoba), Adriano. (12 Julio Cesar, 3 Burdisso, 31 Cesar, 8 Pizarro, 9 Cruz). edző: Mancini.
AJAX (4-3-3): Stekelenburg, Trabelsi, Maduro, Vermaelen, Juanfran, Pienaar, Lindenbergh, Boukhari, Rosales (67’ Babel), Huntelaar, Rosenberg (73’ Charisteas). (12 Vonk, 31 Boakye, 45 Timisela, 33 Schilder, 38 Sarpong). edző: Blind.
vezette: Frojdfeldt (SWE)
jegyzet: szöglet: 4-3 az Ajaxnak. hosszabbítás: 1´ ill 3´. sárga lap: Vermaelen. San Siro 50.000 néző. A 27.percben Adriano kihagyott egy büntetőt.
Továbbjutott az Internazionale 3-2-es összesítéssel.